Heinrich az egyetlen, aki nem olasz. Történelmileg egyáltalán nem hű az alakja, nem tudom, hogy kerül oda... vhogy kellett egy gyilkos. Mert Marius nem maga végzi el a piti kis melókat, ha nem muszáj, ugyebár... és akkor vhogy beugrott... még a névre sem emlékszem, hogy jutott eszembe... de asszem előbb volt meg a nemzetiség, aztán jött... talán a Heinrich... és hogy vmilyen mayer... nem tudom, a Hasslmayernek van-é vmi jelentése, ez a h-s alliteráció olyan... nem keménnyé, csak rideggé teszi a nevét. Hideggé, na.
Társulat előtt terveztem meg a figurát, de ahogy néztem a műsort, rájöttem, hogy ahogy én külsőleg magamban elképzeltem ezt a figurát, az koncentrálva... egész pontosan Varga Lala. Nem egy égimeszelő. Sötét haja van, néha lelapul, néha szétáll... a szeme meg vmi irtózatosan sötét, és ami szikrázik, ha indulat van benne... kicsit mint egy eszelős őrült, mint Lala a Róma égésében. És akkor ott vannak azok az arcélek meg kemény vonások... tökéletes Heinrich=).
Heinrich nem egy főszereplő, de igenis fontos szerepe van, még ha alig pár fejezetben is szerepel. Nemcsak a cselekmény előremozdításában-mert elvégre is ő az, aki megöli Fiona családját, s akinek az előadásából Giuseppe rájön, Marius bérelte fel-, hanem egyes szereplők jellemfejlődése miatt is...
Heinrich alapjában véve kemény, szilaj, vad, zabolátlan, rideg, tán agresszív alak(ez nincs beleírva, de én elmondom, hogy a szememben nem olyan alak, mint pl. Móricz A szegény emberek c. novellájának hőse, akit csak a hűború tett olyanná). S ez az énje még jobban kitör belőle, mikor veronai olasz parasztok megölik szüleit, akiket vmi gazdag olasz hurcolt magával szolgának. Egy élja van: megkeresni és megölni szülei gyilkosait. Gátlástalan, beilleszkedési zavarokkal küzd, társadalmon kívüli, mindent megtezs, amit a saját szemszögéből názve helyesnek tart(lop és verekszik), ápolatlan(mondjuk ez szegénységének is betudható).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése