Karakterek-Heinrich

Heinrich az egyetlen, aki nem olasz. Történelmileg egyáltalán nem hű az alakja, nem tudom, hogy kerül oda... vhogy kellett egy gyilkos. Mert Marius nem maga végzi el a piti kis melókat, ha nem muszáj, ugyebár... és akkor vhogy beugrott... még a névre sem emlékszem, hogy jutott eszembe... de asszem előbb volt meg a nemzetiség, aztán jött... talán a Heinrich... és hogy vmilyen mayer... nem tudom, a Hasslmayernek van-é vmi jelentése, ez a h-s alliteráció olyan... nem keménnyé, csak rideggé teszi a nevét. Hideggé, na.

Társulat előtt terveztem meg a figurát, de ahogy néztem a műsort, rájöttem, hogy ahogy én külsőleg magamban elképzeltem ezt a figurát, az koncentrálva... egész pontosan Varga Lala. Nem egy égimeszelő. Sötét haja van, néha lelapul, néha szétáll... a szeme meg vmi irtózatosan sötét, és ami szikrázik, ha indulat van benne... kicsit mint egy eszelős őrült, mint Lala a Róma égésében. És akkor ott vannak azok az arcélek meg kemény vonások... tökéletes Heinrich=).

Heinrich nem egy főszereplő, de igenis fontos szerepe van, még ha alig pár fejezetben is szerepel. Nemcsak a cselekmény előremozdításában-mert elvégre is ő az, aki megöli Fiona családját, s akinek az előadásából Giuseppe rájön, Marius bérelte fel-, hanem egyes szereplők jellemfejlődése miatt is...

Heinrich alapjában véve kemény, szilaj, vad, zabolátlan, rideg, tán agresszív alak(ez nincs beleírva, de én elmondom, hogy a szememben nem olyan alak, mint pl. Móricz A szegény emberek c. novellájának hőse, akit csak a hűború tett olyanná). S ez az énje még jobban kitör belőle, mikor veronai olasz parasztok megölik szüleit, akiket vmi gazdag olasz hurcolt magával szolgának. Egy élja van: megkeresni és megölni szülei gyilkosait. Gátlástalan, beilleszkedési zavarokkal küzd, társadalmon kívüli, mindent megtezs, amit a saját szemszögéből názve helyesnek tart(lop és verekszik), ápolatlan(mondjuk ez szegénységének is betudható).

Karakterek-Salva

Salva eredeti nevén Salvatore Gonzi, udvari "horoszkópász", ahogy ő nevezi magát.

Nos, ő az a karakter, akit egészen pontosan egy bizonyos színész után mintáztam. Megnéztem a Volt egyszer egy csapat vetítését a Duna TV-n, és azt mondtam, Szente Vajk olyan hihetetlen figura, hogy meg akarom örökíteni vmiben! És ez volt kéznél=).

Tehát az én Vajkkal kapcsolatos képzeteim vagy tévképzeteim plusz egy kis Daniel Gillan alkották meg ezt a karaktert. Salva egy nagyra nőtt gyerek szinte-jó értelemben. Gyermeki lelkesedéssel, örömmel él át mindent, csodálkozik rá a világra, könnyed és kellemes modorú, viccelődik, imádja a meglepetéseket(vica és versa=D), könnyen barátkozik, mindent egy lapra tesz fel... ugyanolyan gyerekként tud összetörni, ha vmi nem sikerül. De benne van már a fiatal felnőtt dilemmavilága is: naivnak már nem naiv, tiszta próbál maradni, de belebukik(Ariana táskájának meggyújtása, dulakodás Mariusszal), fokozatosan rájön, hogy ez a világ nem a Salváké, hanem a Mariusoké-amíg van pénzed és rnagod, bármit megtehetsz...

Karakterek-Escalus

Az egyetlen főbb karakter, aki ún. "hozott anyag" volt, tehát a karakter adott volt. Az más kérdés, hogy egészen más színezetet adtam ennek a figurának. Igggen, Németh Attcsi miatt kezdtem el írni-és ezt bele is szőttem igazából a történetbe, mégpedig az eszüstszínű hajjal. Magát a musicalt pedig arra használtam fel, hogy más értelmezést adjak a Verona c. dal egyes sorainak-pl. hogy "Ki össze-vissza utazott/s mindent végigolvasott/Nem segít a sok tudás/A mi Veronánk más", ezt a saját életére vetítettem ki, s főleg az idősebbkori visszaemlékezésnél lesz fontos: hiába művelt ember, nem képes megállítani a ragályos gyűlöletet, amit szít a két család.

Escalusról nem tudtunk meg semmit a muicalből sem és az eredeti máből sem, csak annyit, hogy ő Verona ura, és vmennyire érző szívű, bölcs, igazságos teremtés. Ezt a musicalben megspékelték azzal, hogy milyen fájdalmasan siratja Mercutiót. Ezt a momentumot én úgy emeltem ki, hogy még közelebb hoztam őket egymáshoz-és hazudni nem hazudtam olyan sokat: rokonoknak tényleg rokonok, de igazából Escalus Mercutio pótapja.

A többi az én agyszüleményem. Miért ne lehetne a fiatal Escalus szerelmes? Hogy nem tudunk semmit arról, hogy Escalusnak lenne párja? Mi lenne, ha tényleg nincs, mert kísérti egy szerelem, A nagybetűs SZERELEM emléke, és nem képes tőle szabadulni? Mi lenne, ha ez drámai lenne? És így plsuz a Mercutiós szállal gyakorlatilag kész lett a keretsztori, csak a mozzanatok kellettek bele meg a mellékszereplők.

Így született meg Escalus, a herceg jelleme. Igazi fiatal, impulzív, nagy tudásszomjú, tombol benne a kalandvágy, tanulni akar, felfedezni a világot, nem törpdik pénzzel-hírnévvel, lázad, azt teszi, amit helyesnek tart, néha talán csak a saját boldogsága érdekli. Nem minden szép lány kelti fel az érdeklődését-csak egyszer szerelmes életében, de akkor szenvedélyesen, hevesen, első látásra... mind e mellett megnyerő(annak, aki nem modoros és sznob), kellemes modorú, figyelmes, tud aggódni a szeretteiért, vannak barátai, törődik azzal, aki számít neki, ábrándozó, álmodozó, intelligens, újító szellemű... egészen jó táncos=P, nyitott minden iránt...

Karakterek-Marius

Marius igazán csinos, jóképű, jó kiállású férfi, minden nő álma. Sötétbarna, enyhén hullámos haja van, majdnem fekete(de sötétbarna)szemekkel. Verona leggazdagabb családjában született idősebbik fiúként. Nagyon önző, kapzsi, rátarti, sokat ad a külsőségekre-és szinte semmit a belsőségekre. Igazi középkori temperamentumú ember, nem értékeli a világjáráson alapuló tanulást és a művészetet, a nőt alacsonyabbrendű életformának gondolja, el van telve magától.
A nála gyengébekkel, aéacsonyabb rangúakkal lekezelően, durva modorban beszél, szinte nincs egy jó szava senkihez. Egy dolog érdekli: a hírnév, dicsőség. A Navarra név fennmaradását elősegítendő csak halmozza a tisztségeket, s szinte diktátori módzserekkel kormányoz Verona hercegeként(magát állítja bírónak)-mind több pénzt csikar ki a szegényekből, s csak saját rezidenciája monumentalitásán dolgozik.
Nem tudni pontosan, szerelmes-e Fionába, vagy vmi állatias vágy hajtja a szépséges lány felé-bár talán ez több egyszerű vágynál, mert féltékeny.
Ravasz, gyors észjárású ember, nagyon gonosz terveket tud szőni. Azoktól az emberektől, akiket haszontalannak tart, pikk-pakk megszabadul ilyen-olyan módszerekkel. Nem átall mocskos eszközökhöz fordulni.
Belsőleg nem volt semmiféle ihlető, mind az én agyszüleményem. Külsőleg... alap az már megvolt, de egyre inkább kezdett Kristóf Pistivé hasonlítani a fejemben=D.