Karakterek-Heinrich

Heinrich az egyetlen, aki nem olasz. Történelmileg egyáltalán nem hű az alakja, nem tudom, hogy kerül oda... vhogy kellett egy gyilkos. Mert Marius nem maga végzi el a piti kis melókat, ha nem muszáj, ugyebár... és akkor vhogy beugrott... még a névre sem emlékszem, hogy jutott eszembe... de asszem előbb volt meg a nemzetiség, aztán jött... talán a Heinrich... és hogy vmilyen mayer... nem tudom, a Hasslmayernek van-é vmi jelentése, ez a h-s alliteráció olyan... nem keménnyé, csak rideggé teszi a nevét. Hideggé, na.

Társulat előtt terveztem meg a figurát, de ahogy néztem a műsort, rájöttem, hogy ahogy én külsőleg magamban elképzeltem ezt a figurát, az koncentrálva... egész pontosan Varga Lala. Nem egy égimeszelő. Sötét haja van, néha lelapul, néha szétáll... a szeme meg vmi irtózatosan sötét, és ami szikrázik, ha indulat van benne... kicsit mint egy eszelős őrült, mint Lala a Róma égésében. És akkor ott vannak azok az arcélek meg kemény vonások... tökéletes Heinrich=).

Heinrich nem egy főszereplő, de igenis fontos szerepe van, még ha alig pár fejezetben is szerepel. Nemcsak a cselekmény előremozdításában-mert elvégre is ő az, aki megöli Fiona családját, s akinek az előadásából Giuseppe rájön, Marius bérelte fel-, hanem egyes szereplők jellemfejlődése miatt is...

Heinrich alapjában véve kemény, szilaj, vad, zabolátlan, rideg, tán agresszív alak(ez nincs beleírva, de én elmondom, hogy a szememben nem olyan alak, mint pl. Móricz A szegény emberek c. novellájának hőse, akit csak a hűború tett olyanná). S ez az énje még jobban kitör belőle, mikor veronai olasz parasztok megölik szüleit, akiket vmi gazdag olasz hurcolt magával szolgának. Egy élja van: megkeresni és megölni szülei gyilkosait. Gátlástalan, beilleszkedési zavarokkal küzd, társadalmon kívüli, mindent megtezs, amit a saját szemszögéből názve helyesnek tart(lop és verekszik), ápolatlan(mondjuk ez szegénységének is betudható).

Karakterek-Salva

Salva eredeti nevén Salvatore Gonzi, udvari "horoszkópász", ahogy ő nevezi magát.

Nos, ő az a karakter, akit egészen pontosan egy bizonyos színész után mintáztam. Megnéztem a Volt egyszer egy csapat vetítését a Duna TV-n, és azt mondtam, Szente Vajk olyan hihetetlen figura, hogy meg akarom örökíteni vmiben! És ez volt kéznél=).

Tehát az én Vajkkal kapcsolatos képzeteim vagy tévképzeteim plusz egy kis Daniel Gillan alkották meg ezt a karaktert. Salva egy nagyra nőtt gyerek szinte-jó értelemben. Gyermeki lelkesedéssel, örömmel él át mindent, csodálkozik rá a világra, könnyed és kellemes modorú, viccelődik, imádja a meglepetéseket(vica és versa=D), könnyen barátkozik, mindent egy lapra tesz fel... ugyanolyan gyerekként tud összetörni, ha vmi nem sikerül. De benne van már a fiatal felnőtt dilemmavilága is: naivnak már nem naiv, tiszta próbál maradni, de belebukik(Ariana táskájának meggyújtása, dulakodás Mariusszal), fokozatosan rájön, hogy ez a világ nem a Salváké, hanem a Mariusoké-amíg van pénzed és rnagod, bármit megtehetsz...

Karakterek-Escalus

Az egyetlen főbb karakter, aki ún. "hozott anyag" volt, tehát a karakter adott volt. Az más kérdés, hogy egészen más színezetet adtam ennek a figurának. Igggen, Németh Attcsi miatt kezdtem el írni-és ezt bele is szőttem igazából a történetbe, mégpedig az eszüstszínű hajjal. Magát a musicalt pedig arra használtam fel, hogy más értelmezést adjak a Verona c. dal egyes sorainak-pl. hogy "Ki össze-vissza utazott/s mindent végigolvasott/Nem segít a sok tudás/A mi Veronánk más", ezt a saját életére vetítettem ki, s főleg az idősebbkori visszaemlékezésnél lesz fontos: hiába művelt ember, nem képes megállítani a ragályos gyűlöletet, amit szít a két család.

Escalusról nem tudtunk meg semmit a muicalből sem és az eredeti máből sem, csak annyit, hogy ő Verona ura, és vmennyire érző szívű, bölcs, igazságos teremtés. Ezt a musicalben megspékelték azzal, hogy milyen fájdalmasan siratja Mercutiót. Ezt a momentumot én úgy emeltem ki, hogy még közelebb hoztam őket egymáshoz-és hazudni nem hazudtam olyan sokat: rokonoknak tényleg rokonok, de igazából Escalus Mercutio pótapja.

A többi az én agyszüleményem. Miért ne lehetne a fiatal Escalus szerelmes? Hogy nem tudunk semmit arról, hogy Escalusnak lenne párja? Mi lenne, ha tényleg nincs, mert kísérti egy szerelem, A nagybetűs SZERELEM emléke, és nem képes tőle szabadulni? Mi lenne, ha ez drámai lenne? És így plsuz a Mercutiós szállal gyakorlatilag kész lett a keretsztori, csak a mozzanatok kellettek bele meg a mellékszereplők.

Így született meg Escalus, a herceg jelleme. Igazi fiatal, impulzív, nagy tudásszomjú, tombol benne a kalandvágy, tanulni akar, felfedezni a világot, nem törpdik pénzzel-hírnévvel, lázad, azt teszi, amit helyesnek tart, néha talán csak a saját boldogsága érdekli. Nem minden szép lány kelti fel az érdeklődését-csak egyszer szerelmes életében, de akkor szenvedélyesen, hevesen, első látásra... mind e mellett megnyerő(annak, aki nem modoros és sznob), kellemes modorú, figyelmes, tud aggódni a szeretteiért, vannak barátai, törődik azzal, aki számít neki, ábrándozó, álmodozó, intelligens, újító szellemű... egészen jó táncos=P, nyitott minden iránt...

Karakterek-Marius

Marius igazán csinos, jóképű, jó kiállású férfi, minden nő álma. Sötétbarna, enyhén hullámos haja van, majdnem fekete(de sötétbarna)szemekkel. Verona leggazdagabb családjában született idősebbik fiúként. Nagyon önző, kapzsi, rátarti, sokat ad a külsőségekre-és szinte semmit a belsőségekre. Igazi középkori temperamentumú ember, nem értékeli a világjáráson alapuló tanulást és a művészetet, a nőt alacsonyabbrendű életformának gondolja, el van telve magától.
A nála gyengébekkel, aéacsonyabb rangúakkal lekezelően, durva modorban beszél, szinte nincs egy jó szava senkihez. Egy dolog érdekli: a hírnév, dicsőség. A Navarra név fennmaradását elősegítendő csak halmozza a tisztségeket, s szinte diktátori módzserekkel kormányoz Verona hercegeként(magát állítja bírónak)-mind több pénzt csikar ki a szegényekből, s csak saját rezidenciája monumentalitásán dolgozik.
Nem tudni pontosan, szerelmes-e Fionába, vagy vmi állatias vágy hajtja a szépséges lány felé-bár talán ez több egyszerű vágynál, mert féltékeny.
Ravasz, gyors észjárású ember, nagyon gonosz terveket tud szőni. Azoktól az emberektől, akiket haszontalannak tart, pikk-pakk megszabadul ilyen-olyan módszerekkel. Nem átall mocskos eszközökhöz fordulni.
Belsőleg nem volt semmiféle ihlető, mind az én agyszüleményem. Külsőleg... alap az már megvolt, de egyre inkább kezdett Kristóf Pistivé hasonlítani a fejemben=D.

Karakterek-Fiona

Fiona Ascorbett. A regény íródásakor 21-22 éves(mert durván egy évet ölel át a cselekmény).
Nem tagadom, hogy kezdetben magamról mintáztam, de időközben sikerült vmennyire(nem teljesen)elvonatkoztatni magamtól. Sötétbarna haja és szeme van, fehér bőre(ez jellemző rám, mert elég sápatag lennék XD), alacsony. Formásan gömbölyded(de nem olyan kövér, mint én vagyok), de egyben törékeny is, a történet során egyre fogy, mert sokszor megy el a kedve az élettől, s így az étvágya is.
Imádja a családját, jobban szereti őket bárkinél.
Hisz a szerelem erejében, s abban, hogy a házasságnak szerelmi alapon kell kötődnie, de ezen elveit családja kedvéért feladja.
Gyűlöli a felületességet, felszínességet, magamutogatást-így hidegül el egyre jobban férjétől, Mariustól. Imád viszont tanulni, művelődni. Szeretetéhes, igényli a törődést-talán ezért is szeret bele Escalusba, Marius öccsébe. Szereti az újdonságokat(pl. tea), támogatja az újítást(bár nem olyan aktív, mint húga, Rufina), támogatja a tudományokat. Nagyon képes szeretni. Mindenkinek ad egy esélyt-s aki tud élni vele, annak mindig segít(pl. Milo Vendioccha és a tűznyelők). Aranyból van a szíve. Próbál uralkodni az érzésein, de elég intenzív személyiség: ha szomorú, bőg, ha vidám, nevet. Hajlamos a filozofálásra. Intelligens(kerítésen átmászós sztori). Kezdetben nem vallásos, de élete utolsó napjaiban már csak a hitben talál vigaszt.

Apró titkok(amik abból fakadnak, amilyen én vagyok):
-a mézet azért nem említettem eddig(mert tuti azzal édesítettek mindent), mert allergiás vagyok a virágporra

-utálom a túlcsicsázott cuccokat, ezért van Fiona is rosszul tőlük

-egész külalak(kiv. az alak)

-filozofálgat az álmain

Cselekmény

Fiona parasztlány, apja meghalt, beteg anyjával és húgaival él. Marius, a fennhéjázó, öntelt és dúsgazdag fiatal nemes arra jár, és megakad a szeme a lányon. Feleségül kéri. Fiona már az elejétől kezdve undorodik Mariustól, de muszáj igent mondania, hogy mentse a családját.
Marius tipikus reneszánsz férfi: élvezi az életet(bor, bálok), és lenézi a nőt. Mégis valamennyire rabja Fionának-de annyira nem, hogy ne alázza meg lépten-nyomon.
Fionának nagyon nehéz a dolga. A nemesek kinézik maguk közül(főleg a vele egykorú kényeskedő, sekélyes kisasszonyok), a cselédek is megvetik. Kivéve Fridát, aki megérzi, hogy nemcsak egy felkapaszkodott kis nőszemélyről van szó.
Megtartják az esküvőt. A családot megalázzák. A lakoma után következne a nászéjszaka. Már Marius csókjait is nehezen bírta elviselni Fiona, ezért önkéntelenül elrándul. Marius dühbe gurul, és megerőszakolja.
Fiona összebarátkozik Fridával. Miután a könyvtárban olvas, és Marius is megérkezik, vendégek éreznek. A munkaközvetítő Pallone úr az, egy alacsony, jókedvű, középosztálybeli fiúval. Ő Salvatore, akit végül felvesznek udvari csillagásznak, de csak horoszkópkészítést bíz rá Marius, mert nem tartja sokra a tudományt. De Salva azonnal szövetségesre talál Fionában. Fiona közben eljár a családjához, de a nemesség emiatt megveti és kineveti, ezért Marius nyűgnek tartja a családot, és Fionát sem engedi el hozzájuk...
De feltűnik a színen Escalus, Marius öccse, a világjáró tanonc, aki az első percebn magára haragítja Fionát egy faragatlan célzással, de aztán bocsánatot kér, és kiderül, bele is szeretett a lányba. Fionát közben bábuként rángatja Marius ide-oda. De egy bál megváltoztat mindent. Escalus felkéri Fionát táncolni, és teljesen a lány hatása alá kerül, a bál után meg is írja neki érzéseit. De a bálon más is történik: egy gonosz nemeslány, Ariana sértegeti Fionát az esten, aki majdnem elsírja magát, s Salvatore, aki ennek szem-és fültenúja, bosszúból meggyújtja Ariana táskáját-csak ezt épp a tűznyelők mutatványa közben teszi, így rájuk terelődik a gyanú. Csak Fiona és Salva gors észjárásnak köszönhető, hogy nem véteti Marius a mutatványosok fejét.
Mondjuk Salva nem örülhet sokáig, mert úgyis szóváltásba keveredett Mariusszal még az estély alatt, így az tönkreteszi a teleszkópját. Közben Fiona olvassa a szerelmes levelet, azt sem tudja, mit gondoljon, mert érzi, hogy ő is vonzódik Escalushoz. Végül Escalus megkeresi őt, és a lány hiába próbál menekülni, lágyan megcsókolja. Fiona megszégyenülten fut el, Escalus pedig képtelen másra gondolni egész nap.
Közben új pap érkezik a városba, aki magában hordozza az új kor szelét, így a rátarti nemességgel azonnal ellentétbe kerül(ő Lőrinc barát egyébként, csak a nemzethűség miatt itt Lorenzo), főleg Mariusszal. Amit még érdemes megjegyezni, hogy közben a bíró(maga Marius elé)nemesek és parasztok egy hada egy kezelhetetlen, durva német férfit citál, aki csak rabol és verekszik a városban-ő Heinrich. Marius örsögi tervet sző, így nem bünteti meg, inkább magukhoz viszi ezermesternek, és a régi ezermestert, az öreg Tommasót egyszerűen kirúgja. Kiderül, Heinrich azért jött Veronába, hogy megkeresse szülei gyilkosait. Marius azt hazudja neki, Fiona szülei voltak azok, s felbújtja, hogy ölje meg őket. Giuseppe, a rezidencia szolgája bemegy a faluba-Santiagóhoz, Escalus egyik barátjához, hogy segítsen megszerelni Salva telezskópját, illetve hogy elvigye Fiona pakkját a családnak... de szemtanúja lesz a gyilkosságnak... mkit megöl Fiona családjából Heinrich. Giuseppe a bíróságra megy, ahol Heinrich kiadja két elítélésre várónak, hogy Marius bérelte fel. Marius, hogy ne legyen botrány, megöli Heinrichet, a két börtöntölteléket is... Giuseppét is meg akarja öletni, csak az hazarohan, és elmondja Fionának, amit hallott... Fiona sejti, Giuseppe veszélyben van, és elrendezne neki vmi szállást, de addigra már késő, Giuseppét tisztázatlan körülmények közt meggyilkolják. Frida, akiben tudatosul, hogy szerelmes volt Giuseppébe, élőhalottá válik szinte. Fiona egyre inkább retteg, de ez a rettegés ad neki erőt, hogy szembeszálljon férjével. Az fitogtatja erejét, erőszakoskodik vele.
Az összevert, kék-zöld foltos lányra Escalus talál rá. Escalus titokban becsempészi barátját, az orvos Dariust a rezidenciára, és próbálnak segíteni a szenvedő lányon. Escalus megint szerelmet vall Fionának, de a lány még mindig tartja magát, bár már nehezen, kínszenvedés neki az egész. Közben Frida felköti magát.
Fiona senkinek sem árulja el a szönyű titkot, próbálja erősen viselni a sorsát, azt, hogy a legtöbb számára fontos ember már halott. És persze egyre jobban gyűlöli Mariust. Napok múlva egyre rosszabbul lesz, émelyeg, hamar rájönnek, Fiona teherbe esett Mariustól. Alig tudja feldolgozni a tényt, hogy gyermeke lesz attól, akit a legjobban gyűlöl. Most már nem utasítja el Escalus szerelmét, tudja, csak ez tartja életben-illetve Salva barátsága. Fiona egyre inkább érzi, amit tudott, megtett, most már a családját sem védheti, ki akar törni az alárendelt feleségszerpből. Egyre nagyobb felfordulást és botrányt kelt úribb körökben a viselkedésével-vitatkozik a férfiakkal, minden témához van saját véleménye. Marius gyorsan rájön arra, hogy Fiona és Escalus titkos viszonyt folytatnak, és megfenyegeti a lányt, de az tesz az intésre. Eltelik a kilenc hónap, megszületik Fionáék fia, akinek Fiona ad nevet, mégpedig Escalussal közösen: Mercutio. Fiona a legtöbb időt a gyermekével tölti, még véletlenül sem adná Marius kezére, nem akarja, hogy az a saját képére formálja a fiút. És persze Escalusszal még mindig folytatják a viszonyukat. Egy hónapos lehet Mercutio, mikor Mariusnak elege lesz mindenből, és berontana Fiona szobájába, de Salva az útját állja(nem tudva, hogy Fiona nincs benn)... hősiessége Salva életébe kerül. Marius üvölte fut, keresi Fionát a palota minden részén. Fiona hallva Marius üvöltését, a szobája felé fut az alvó gyermekkel a karján, s ott találja a haldokló Salvát, aki utolsó szavaival elárulja Fionának, hogy mindvégig szerelmes volt belé... Fiona sírva fakad, az akkor már élettelen Salva fölé hajol... és mérhetetlen rettegés lesz úrrá rajta... Fut, futna el a házból, de Marius épp meglátja, és utánaered... Fiona nem tud mást tenni, a pince felé rohan, de az zsákutca, egy sarokba kuporodik, Mercutiót egy kibélelt kosárba teszi maga mellé, remeg. Marius üvöltözik vele, többször megüti, erőszakoskodni próbána vele... a rettegő Fiona gondolkodás nélkül leveszi Marius övéről az egyik kését, és szíven döfi őt. Ekkora odarohan Escalus, aki hallotta Fiona sikítozását, de későn, mert Fiona megrémülve attól, amit tett (Isten szerint bűnt követett el), magát is szíven szúrja. Utolsó szavaival elpihegi Escalusnak Salva halálát és azt, hogy így kellett történnie... arra kéri, Mercutiót nevelje fel olyannak, mint amilyen ő maga... s életét veszti. Escalus csak zokog, aztán erőt vesz magán, hisz egy csöppnyi élet függ tőle... Snitt. Húsz évvel később... Mercutiót megöli Tybalt egy városi csetepatén. Escalus, a herceg ezt hallva összeomlik, saját hibájának tartja az egészet, megöli magát. Kiderül, az ítéletet hozó herceg már nem Escalus, hanem jóbarátja, az orvos Darius Bova...

Prológus-avagy pár szó az írásról

Ezt a blogot azért hoztam... mert...

úgy tűnik, hosszú évek után talán sikerül befejeznem egy remekművemet=D. Tudjátok, az én szenvedélyem az írás. De tényleg szenvedély. Nem vagyok kimagalsó, sőt... de valahogy mindig a szívem csücske volt. Történeteket kitalálni, csinosítgatni...

Az én írási stílusom elég különleges:
-ált. csak a sztoriváz van meg, a fő cselekmény(kb. 3 mondat=D), és vhogy írás közben jutnak eszembe az újabbnál újabb ötletek és szereplők
-elég rapszodikus-van, amikor fél évig a megkezdett regényeim felé sem nézek, aztán pár napig éjjel-nappal valamelyikükkel foglalkozom... mint most a Piros almával XD
-hajlamos vagyok ihletet meríteni egyes dolgokból, de korántsem plagiarizálok(tekintve azt is elsősorban, hogy nem fogom megjelentetni=D)
-sajnos vannak paneleim, amiket nagyon szeretek alkalmazni... bár a Piros alma épp kivétel, mert ritka sok panelem kötődik jelenkorban játszódó művekhez
-korhűség az nem mindig van meg=D sztem a Piros almában is van egy-két... okkkkké, sok jelenet, ami nagyon nem korhű(jó, olyanok nincsenek benne, hogy megjelentek a dinók, és mp3-at sem hallgatott senki XD)
-a legtöbb történetem fanfic... ált. velem a főszerepben(Piros alma félig ilyen... majd elmagyarázom)-->a legtöbb ilyen hírességes(azok a legnyálasabbak), de van pár igazi, valamilyen műhöz kötött fanfic is(bár a Piros alma az egyetlen... na jó, nem, van egy Harry Potteres is, de az nagyon gagyi... szóval nagyon kevés van, ami írott műből van, a nagy része sorozatokból-House, Gyilkos számok, Bostoni halottkémek)
-hajlamos vagyok magamról mintázni a nem fanfic történeteim főszereplőit vagy mellékszereplőit is(kivétel pl. a Mikrofon a kardod)
-utálom, ha bármi ki akar zökkenteni az írásból... moindom, nagyon heves vagyok, ha írok...
-ha nagyon benne vagyok az írásban, sokszor éjjel-nappal
-sokszor képzelem el, hogy mi lenne, ha musical lenne a darabból XD-néha ezért rakok bele új szereplőket vagy új helyszíneket=)

Na jó, ennyit erről... minden egyes bejegyzésem valami mást fog elárulni a Piros almáról(muszáj leírnom azt a sok mindent, ami kavarog a fejemben vele kapcs)...